A Loveless (Szeretethiány) című alkotás egy moszkvai házaspár gyerekének eltűnésről szól.

A Leviatán című előző alkotásáért 2014-ben a legjobb forgatókönyv díját elnyerő orosz rendező ötödik filmje is keserű képet fest az értékvesztett Oroszországról, amelyet az individualizmus és az álszent magatartási formák határoznak meg. A bemutató előtt tartott sajtótájékoztatóján nem is tagadta, hogy a filmjeit hazája problémáiról forgatja, mert nagyon fontosnak tartja őket.

Az 53 éves orosz rendező egyik kedvelt témája a hőseinek lélekvesztése, kifordulása önmagukból. A Loveless középpontjában álló 12 éves fiú összeomlik szülei válása miatt, akik képtelenek őt szeretni, s egyikük sem a fiú megtartásáért harcol, hanem ellenkezőleg, éppen azért, hogy megszabaduljon tőle, hiszen a gyerek jelenti az apa és anya számára is a legnagyobb akadályt azelőtt, hogy új élet kezdhessenek az új társukkal.

A családi viták mellett egyértelmű utalások vannak az orosz politikai helyzetre, mégpedig az orosz-ukrán konfliktusra, amelyet televízión követnek a főszereplők.

"Van ebben egy metafizikai dimenzió. A gyerek elvesztése a szülei számára pont olyan, mint Oroszország számára a szomszédjával, Ukrajnával korábban létezett természetes és normális viszony megszűnése" - hangsúlyozta a rendező.

A filmben az eltűnt fit keresését egy egyesület szervezi meg, amely a tehetetlen rendőrség helyett lép fel. A rendező szerint ezer önkéntes végez hasonló munkát Moszkvában, a film az ő tevékenységüket követi nyomon, tavaly például nekik köszönhetően az orosz fővárosban eltűnt több mint hatezer gyerek nyolcvan százalékát megtalálták.

Az első bemutatott amerikai versenyfilm, a Wonderstruck rendezője, Todd Haynes is visszatérő vendége a cannes-i fesztiválnak. A Julianne Moore és Michelle Williams főszereplésével forgatott Wonderstruck című alkotás két siket gyerek párhuzamos története ötven év különbséggel, 1927-ben, illetve 1977-ben, s az első kritikák elsősorban a két gyerekszínész alakítását emelték ki.

Az 1977-ben játszódó történet főhőse egy fiú, aki egy balesetben veszti el a hallását és lassanként kell hozzászoknia az új helyzethez, míg az 1927-ben játszódó, fekete-fehérben forgatott történet egy régóta hallássérült kislányról szól, aki némafilmek nézésével múlatja az idejét. Mindketten New Yorkba szöknek egyik szülőjüket megtalálni, s Charles Dickens regényeire emlékeztető kalandokba bonyolódnak.

A nagyon kidolgozott és képileg megkomponált filmjeiről ismert Todd Haynes két idősíkban játszódó alkotásának egyik része a némafilmek esztétikáját, míg a másik fele az 1970-es évek színkavalkáddal teli New Yorkját idézi meg. A hang és a zene nagy szerepet kapott a filmben, miután a főszereplők írásban, illetve jelnyelven kommunikálnak egymással.

Csütörtök este az újságírók már megtekinthették Mundruczó Kornél Jupiter holdja című alkotását is, amelynek díszbemutatója péntek este lesz a fesztiválon.

A teltházas sajtóvetítés után az újságírókat megosztotta a lélegzetállító és lenyűgöző látványvilágú, pergő tempójú kétórás akciófilm: néhányan pfujoltak, mások viszont tapssal jutalmazták a magyar versenyfilmet. Az első kritika a The Guardian című brit lap honlapján jelent meg, amelynek elismert kritikusa, Peter Bradshaw szerint nehéz a filmet műfajilag behatárolni: nem egyértelmű, hogy az alkotás "a menekültellenes paranoia szatírája, vallási parabola a bűnről és megváltástörténet, vagy pedig a szuperhős-mítoszt feldolgozó szerzői film". A kritikus szerint a Jupiter holdja "nem hibátlan film, de a csillagokba tör".