... és lesznek, akiknek távozniuk kell, mire a kislány elsírta magát.

Reem egy libanoni palesztin menekülttáborból érkezett Németországba, hatodik osztályos, németül kiválóan beszél és a szerdán tartott rostocki iskolai fórumon - amely a Jól élni Németországban: minden, ami fontos nekünk című társadalmi párbeszédfolyamat rendezvénye volt - elmondta a kancellárnak, hogy családját sokáig a kitoloncolás fenyegette és nem tudják, maradhatnak-e Németországban, a bizonytalanság pedig megnehezíti az életüket.

Merkel azt mondta, hogy megérti a kislány helyzetét, de "a politika néha kemény dolog, és ugyan nagyon rokonszenves vagy, de te is tudod, hogy a libanoni palesztin menekülttáborokban még sok ezren élnek. Ha most azt mondanánk, hogy mind jöhettek, és Afrikából is mindenki jöhet, akkor nem tudnánk kezelni a helyzetet".

Hozzátette, hogy a kormány csak a menekültügyi eljárások átfutási idejének csökkentésével tudja enyhíteni a menedékkérők bizonytalanságát. Ez az "egyetlen válasz", amelyet Németország adhat, "és lesznek, akiknek vissza kell menniük" - mondta a kancellár.

A következő gondolatát már nem tudta kifejteni, mert Reem sírni kezdett. Ekkor a fórumról készült - és egyebek között a kormányzat hivatalos portálján megjelent - videófelvétel alapján a láthatóan megrendült kancellár a kislányhoz lépett, megsimogatta a vállát és vigasztalni próbálta. "Nagyon klasszul szerepeltél" - mondta.

Csütörtökön az interneten heves vita bontakozott ki a kancellár viselkedéséről. A Twitteren a #merkelstreichelt (Merkel simogat) címke megjelenésével a rostocki fórum volt az egyik leggyakrabban tárgyalt téma. Sokan érzéketlenséget, együttérzésre képtelenséget vagy éppen "neokolonialista" hozzáállást vetettek Angela Merkel szemére, és embertelennek, jégszívűnek nevezték. Mások a védelmükbe vették, kiemelve, hogy nem áltatta a kislányt, hanem közölte vele a tényeket.

Estére számos német hírportál kommentárt közölt az ügyről. Például a Spiegel Online kiemelte, hogy érzéketlenséggel nemigen lehet vádolni a kancellárt, hiszen éppen az együttérzését fejezte ki a vigasztalással, simogatással. Egy kancellár érzelmi élete egyébként is másodlagos, a döntő a menedékkérők, menekültek, bevándorlók, migránsok ügyében az utóbbi években folytatott politikája, "amelynek mérlege sajnos siralmas".

A Die Welt című lap az online kiadásában felvetette: vajon mit kellett volna mondania a kancellárnak. "Az interneten felmerült, hogy azt kellett volna mondania, hogy megvizsgálom az esetet, és egyfajta kegyelmezési aktusról is fantáziáltak. Természetesen egyiknek sincs helye egy demokratikus jogállamban. Egy kancellár nem bírálhatja felül az idegenrendészeti hivatalokat és a bíróságokat" - írta a Die Welt.