A tudósok két húszéves időszakot hasonlítottak össze: az 1960 és 1979, valamint az 1991 és 2010 közötti két évtizedet. A globális átlaghőmérséklet fél fokkal volt magasabb a második periódusban.

Megállapították, hogy számos extrém időjárási jelenség hossza és intenzitása is fokozódott ezalatt - írta a Phys.org a Nature Climate Change című szaklapban megjelent tanulmányt ismertetve.

A Föld szárazföldi területei negyedének legmagasabb nyári hőmérséklete több mint egy fokkal emelkedett, a leghidegebb telek több mint 2,5 fokkal lettek enyhébbek.

A szélsőséges csapadékok intenzitása majdnem 10 százalékkal fokozódott a szárazföldek összességén, a sok helyen pusztító erődtüzeket okozó hőhullámok időtartama egy héttel nőtt a szárazföldi területek felén.

A kutatók szerint a változások messze túlmutatnak a természetes változékonyságon.

"Klímamodellekre kell hagyatkoznunk, hogy a változásokat előre tudjuk jelezni. Most azonban mérésen alapuló bizonyítékunk van az 1 fokos melegedésről, így megvizsgálhatjuk, hogy a való életben ez milyen hatással járt" - írta közleményében Carl-Friedrich Schleussner, a Potsdami Klímakutató Intézet munkatársa, a kutatás vezetője.

A főként a fosszilis üzemanyagok égetése okozta globális felmelegedés a 19. század elején, az iparosodással indult meg lassan, ám az elmúlt 50-60 évben jelentősen felgyorsult.

A 2015-ös párizsi klímaegyezmény, amelyet 196 ország írt alá, a Föld átlagos felszíni hőmérsékletének melegedését jóval 2 Celsius-fok alatt akarja tartani, és azon van, hogy az erőfeszítések eredményeként ne haladja meg az 1,5 fokot.

Az ENSZ legfelsőbb klímakutatási tudományos tanácsadó szervezete, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 2018 szeptemberében jelentést bocsát ki az 1,5 fokos melegedési küszöb tarthatóságáról, valamint arról, hogy milyen következmények kerülhetők el, ha elérik ezt a célt.